A néphagyomány a tihanyi partoknál található kecskekörmökhöz hasonlító kavicsokat egy öreg boszorkányhoz köti. A legenda szerint a banya egyedül élt a félszigeten és kecskéi legeltetésével töltötte mindennnapjait. Büszke volt a gyönyörű, egészséges állatokra, és ezzel hencegett a Balatonnak minden este a parton a parton kiáltozva.
A tihanyi visszhang ugyanezt felelte neki, amitől nagy haragra gerjedt. Egy napon a visszhang jóslata beigazolódott és egy szép fiatal lány érkezett a partokhoz legeltetni páratlan szép nyáját.
A boszorkány ezért egy napon a parton üldögélő pársztorlány köré mély árkot húzott, hogy elválassza őt az állatoktól. A környéken támadt nagy vihar azonban magával ragadta a lányt a nyájával együtt, és a boszorkány is odaveszett.
A történet szerint a Balaton hullámai a mai napig időnként a partra mossák a kecskék márványfehér körmeit.
